Az aranyóra után
A nap utolsó fénye még végigcsúszik a homlokzatokon, amikor a délutáni kávék mellé megérkeznek az első esti italok. Ez az átmenet a kedvenc időszakunk: még látni a várost, de már érezni az este lendületét.
A terasz ilyenkor lassan telik meg. Van, aki munkából érkezik, mások egy koncert vagy vacsora előtt ülnek le. Nem ugyanazért jönnek, mégis ugyanabba a ritmusba kerülnek.
A jó városi este nem programmal kezdődik, hanem azzal, hogy végre nem kell tovább sietni.
Ismerős hangok, új történetek
A villamos csilingelése, a fák zaja és a teraszokról kiszűrődő zene ugyanúgy része a térnek. Mi ehhez tesszük hozzá a pult hangjait, a jeget a shakerben és azt a pillanatot, amikor egyszerre több asztalnál nevetnek fel.
- egy korai kávé a teraszon
- naplemente egy könnyű spritz mellett
- hosszú vacsora utáni koktél
- utolsó kör a hazafelé indulás előtt
A város nappal is itt marad
Amikor bezárjuk az ajtót, a tér nem lesz üres, csak csendesebb. Reggel újraindul minden, és ugyanazok az asztalok már egy másik Szegedre néznek. Talán éppen ez a legjobb benne: soha nem kell ugyanolyannak lennie.